|
A kereszten – Földi Péter alkotása a Kisboldogasszony templomban
|
Kontra Ferenc tárcái
|
|
|
A kereszten – Földi Péter alkotása a Kisboldogasszony templomban
|
|
|
Kontra Ferenc tárcái
|
|
|
Megkérdeztük a Kovács Dominik–Kovács Viktor szerzőpárost
|
|
|
„Várja a hinni valót” – Lövétei Lázár László: Zákeus fügefája
|
„de jó, / hogy jó minőségű / termoszt vettünk, / őriz meleget, őriz hideget, / azt őrzi, ami elmúlt, / télen a nyarat, / nyáron a telet.” Háy János verse a legutóbbi Bárka elejéről.
„ilyen éden ez az éden / eminnen imádják / ez az éden ilyen éden / amonnan rimázzák” – Bíró József versei a Bárkából.
„Nagyon régi és nagyon új korok találkoznak, feltétlen és tévedező hitek szembesülnek, egymástól eltérő versformák kerülnek egymás mellé, valamint irodalmi és vallási kultúrák lépnek a verseskötet magatartásformáinak nyelvbe átültetésekor komplementer viszonyba.” Fried István tanulmánya Lövétei Lázár László kötetéről.
„A különböző történetek összetartozását több tényező biztosítja. Ezek közül érdemes kiemelni az egységes irodalmi megfogalmazásmódot, a szerzőre jellemző, a narrációban és a párbeszédekben egyaránt kifejezésre jutó kifinomult stílust, igényes beszédmódot. Időnként jellegzetes prózaritmus hatja át a novellákat.” Kontra Ferenc könyvéről Beke Ottó kritikája a Bárka legújabb számából.
„Az egy-egy baba az éjjeliszekrényeinken volt: egy lámpa, egy baba, egy könyv. Ennyi volt a vagyonunk.” Csabay-Tóth Bálint novellája a Hajóhídon.
„A sokat nevető, élesen ironikus Ferdinandy Györgyöt is látom, akinek minden gesztusán érezhető volt a megszenvedett huszadik század, a mindentől messze vetődés, a kívül-lét súlyos keresztje: a már-már harsány anekdotázás mélyén a csöndes szomorúság. A vagány barátságosság mögött a fegyelmezett, dolgos élet.” A Ferdinandy György-emlékestről Kiss László tudósítása.
Az elismeréseket ünnepélyes rendezvény keretében adták át a Magyar Művészeti Akadémia Andrássy úti irodaházában, az MMA Irodalmi Tagozata Élőfolyóirata IX. évfolyama 6. számának irodalmi estjén. Szepesi Dóra tudósítása.
„Az én-elbeszélő közli, hogy mit lát, hall, de jólértesültként azt is tudja, hogy abban az időben mi hangzik el a település pártbizottságán, a vb-üléseken, pedig nincs ott. Honnan tudja? Ebbe a szerző nem avatja be az olvasót." A novelláskötetet Molnár Lajos mutatja be.
„A közösségi alkotásnak része volt, hogy a lakosság által gyűjtött történeteket, legendáriumokat beépítették a „regény” szövegtörzsébe, ezzel egyfajta széles tudásbázist, azonos és koherens világot létrehozva, amelyben a fent említett karakterek vissza tudtak térni, és a történetek összefonódhattak.” A Budapest Nagyregényről Ragályi-Szabó Dávid írt.
„Felszabadultan írtam, néha még mosolyogtam is közben. Annyiszor elmeséltem, hogy eszembe jutott, miért ne írnám le, a mondatok régóta készen voltak a fejemben. Ennyi idő távlatából jó volt visszagondolni arra, hogy nekem boldog gyermekkorom volt.” Kontra Ferenccel Luzsicza István beszélgetett.
„Előbb azt hittem, szakmai ártalom, múló bolondéria csupán. Aztán rájöttem, hogy másról van szó. Elmondásra váró történetekről. Olyanokról, amelyeket nekem kell szavakká formálnom, s amelyek engem is alakítanak közben. Idestova harminc esztendeje a saját bőrömön tapasztalom, hogy az irodalom útvesztő, óvóhely, játszótér. Pokol. Purgatórium. Paradicsom.” Beszélgetés Szakács István Péterrel Simó Márton beszélgetett.
„Az idős asszony azért magánál volt, és pontosan tudta, hogy egy gyerek előtt fekszik anyaszült meztelenül. Várakozott magatehetetlenül, mint egy borostyánba zárt bogár. Kócos ősz haját az arcába túrta a kezével, hogy a szemét eltakarja. Ő nem bírta látni azt, hogy én nézem őt.” Kontra Ferenc novellája.
„Eluralkodott rajta a pánik. Felugrott és menekült, vissza a felszínre, kettesével véve a fokokat az álló mozgólépcsőn. Már a legtetején járt, amikor egy unott hang, amelyik jól hallhatóan evett közben, magához vette a szót.” Ecsédi Orsolya két novellája a Bárkából.
„A regény narrátora egy égetthalmi embernek tűnik a számunkra, aki nem ír, hanem beszél, nem a Balogh család tagja, nem a közvetlen közelükben él, viszont sok hozzájuk köthető információról tud, és a képzeletén keresztül kíváncsian merészkedik akár a legbelsőbb pillanataikba is.” A Kovács Dominik–Kovács Viktor szerzőpárost frissen megjelent regényükről Szabados Attila kérdezte.
„Kicsit utalva a versre, a szerpentineket felváltották a pályák, nincs ide-oda kanyargás, mindent céltudatosan, a lehető leggyorsabban, 160-nal repesztve oldunk meg, pad pedig nincs, mert mintha nem is lenne igény rá manapság.” Birtalan Andreát frissen megjelent debütkötetéről Kiss László kérdezte.
„A mai social media felületeken kapja az ember az arcába a töménytelen mennyiségű információt, aminek van ugyan jó oldala is, de szerintem sajnos több a rossz, rengeteg a negatívum. Az embereknek nagy az igazságérzete, de ilyen-olyan okokból mégsem merik felvállalni a véleményüket.” Szabó Tibit Kiss László kérdezte.
Idén a költészet napja alkalmából szervezett líragálán a Körös Irodalmi Társaság tagjai Munkácsy Mihály alakja előtt is tisztelegtek. Kilenc új vers született, melyek közül a szakmai zsűri döntése alapján első díjat nyert Farkas Wellmann Éva, másodikat Kiss Ottó, harmadikat Dávid Péter alkotása. A versek meghallgathatóak itt, a szerzők felolvasásában.
„A regény narrátora egy égetthalmi embernek tűnik a számunkra, aki nem ír, hanem beszél, nem a Balogh család tagja, nem a közvetlen közelükben él, viszont sok hozzájuk köthető információról tud, és a képzeletén keresztül kíváncsian merészkedik akár a legbelsőbb pillanataikba is.” A Kovács Dominik–Kovács Viktor szerzőpárost frissen megjelent regényükről Szabados Attila kérdezte.
„Kicsit utalva a versre, a szerpentineket felváltották a pályák, nincs ide-oda kanyargás, mindent céltudatosan, a lehető leggyorsabban, 160-nal repesztve oldunk meg, pad pedig nincs, mert mintha nem is lenne igény rá manapság.” Birtalan Andreát frissen megjelent debütkötetéről Kiss László kérdezte.
